- Te most csak szórakozol velem!- Mondta Louis a verandán állva, keresztbe tett kézzel. Lenézett a fiúra, aki az alsó ajka harapdálásával volt elfoglalva. Ez az egyetlen dolog, amit Louis észrevett, az egyetlen dolog, ami emlékeztette rá, hogy ez ugyanaz a fiú, aki elhívta a bálra egy héttel ezelőtt.
- O-oké? - dadogta Marcel, közben egyik lábáról a másikra álldogált. Liam kuncogott Louis mögött, és Louis komolyan képes lett volna megütni őt abban a pillanatban. Ez az ő hibája. Louis egyáltalán nem lenne ebben a zűrzavarban, ha Liam nem avatkozott volna bele.
Louis dühöngött, összeszorította a fogait és végigmérte a fiút. A haja égnek állt, az öltönye olyan volt, mintha külön rá szabták volna, minden egyes porcikájára rásimult. A szemeit nem takarta el a szokásos vastag keretes szemüveg, emiatt sikerült észrevennie, hogy zöldek ( kibaszottul zöldek), ezt igazából Louis 5 perccel ezelőtt még nem tudta volna megmondani. A fiú mosolygott egy picit, ami még jobban idegesítette Louis-t, mivel tudta, hogy Marcel tudja milyen hatással van rá.
Micsoda faszfej.
*******
Ez tényleg csak egy viccnek indult.
1 héttel ezelőtt, Louis a szokásos asztalánál ült az ebédlőben, a szokásos barátaival. (Danielle Liam mellett és Niall ellopta a kajájukat titokban, ahogy a szájuk összeért.) Körülöttük már mindenki a közeledő bálra készült, emlékeztetve Louis-t, hogy ő a reménytelenül pármentes volt még. Úgy volt, hogy Eleanorral megy, hogy tovább folytassák a lány-elviszi-a-meleg-legjobb-barátját-a-bálra klisét, de a kis ribi szerzett magának egy rendes párt. Most pedig nem tudja mit kezdjen magával. Niall felajánlotta, hogy vele megy, de ezt az ajánlatot hangos nevetés követte, és Louis leszarná, ha a harmadéves bál lenne, de nem. Éppen ezért komolyan veszi ezt a szart.
Louis elmerült a gondolkodásban, tehát nem vette észre, hogy egy személy jött és megállt mellette.
-Um, Sz-szia, Louis- mondta a fiú. Louis, mint mindig csak megforgatta a szemét, ha nem egy ismerős hang szólt hozzá a bandájából. Bár egyáltalán nem kellett felnéznie, hogy tudja ki szólt hozzá. Megint megforgatta a szemét, ahogy a fiú arcára emelte a tekintetét.
- Hé! Marcel! - mondta Niall játékos hangon, ami egyáltalán nem volt ellenséges vagy mű. Louis egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy Niall valaha is volt-e valakivel bunkó. Marcel a hatalmas szemüvege mögül (majdnem betakarta az egész arcát) nézett Niall-re. Megpróbált egy mosolynak tűnő valamit az arcára varázsolni, de inkább grimasznak tűnt.
- Segíthetünk? - kérdezte Louis, egyre inkább várva a végét a beszélgetésnek. Marcel ismét ráfordította a figyelmét Louisra, aki felvont szemöldökkel nézett rá. Marcel nyelt egyet, az Ádám csutkája kiemelkedett a túl hosszú nyakán. A fehér ing, amit viselt teljesen be volt gombolva a nyakáig, és egy csúnya zöldesbarna kardigán volt az ing felett. Louisnak igen nehéz volt koncentrálni a fiúra, mivel minden, amire figyelni tudott az a zsírtól csillogó haja volt.
- Én, um.. - dadogta Marcel. A válla felett hátranézett. A barátja Zayn bátorítóan nézett rá, mire Marcel bólíntott egyet. Louis soha nem értette Zayn miért lóg Marcellel. Zayn valószínűleg a legszexibb ember volt, akit Louis valaha látott, és mégis ilyen lúzerekkel lóg, mint Marcel és Grimshaw, aki leérettségizett 3 évvel ezelőtt, de még mindig itt lóg. Zayn szörnyű ízlése akadályozta csak meg Louis-t, hogy a gatyájába akarjon kerülni.
- Még ma, ha nem bánod - gúnyolódott Louis
- Rendben - mondta Marcel és ismét bólintott. A kezeit csavargatta, hogy ne kelljen Louis szemébe néznie. - Én csak, um.. kíváncsi vagyok, hogy.. úgy értem, biztos vagyok benne, hogy vannak más terveid, de...
- Oh, az Isten szerelmére, nem tudsz beszélni? Ez egy normál emberi képesség - csattant fel Louis - Képes vagy rá te is, nem?
Marcel teljesen elpirult. Mindenki az asztalnál, és legalább a fél étkező őket nézte most már.
- Csak kíváncsi vagyok, hogy..um.. eljönnél velem a bálra? - fejezte be végül
Louisnak teljesen leesett az álla, körülnézett és némán kérdezte a jelenlévőktől, hogy Ez most komolyan megtörténik? Most komolyan? Niall hatalmas mosollyal nézett a tányérjára, az alsóajkát harapta, hogy visszatartsa a röhögést, és ez egyértelműen azt jelezte, hogy igen, ez most megtörténik.
- Te most viccelsz ugye? - kérdezte Louis
- Én csak... Gondoltam, hogy vannak terveid, de, um, Zayn... Ő, um...
Ha Louis nem lett volna ennyire megdöbbenve, talán még sajnálta is volna a gyereket. De, ugyanmár. Marcel... Basszus, Louis még csak a vezetéknevét sem tudja, elhívja a bálra? Komolyan? Mi a szar van a világgal, hogy az gondolja, hogy ez normális, hogy megtörténik? Ugyan.
- Valójában, még nincsenek tervei- mondta Liam, és ha tudna szemmel gyilkolni Liam már halott lenne. Liam ártatlanul nézett Louisra. - Mivan? Nincsenek.
Marcel nyelt egyet újra, és ide-oda cikázott a tekintete a két fiú között.
- Ez lehet, hogy jó lesz, Louis- ajánlotta Niall. - Mindig a csendes típusúak, nem? - Kacsintott és röhögött egy picit és oké. Még Niall és viccet csinál belőle.
- Ez rendben van - mondta Marcel - Én csak... Hagyjuk. Sajnálom, hogy zavartalak.
- Nem, várj - mondta Liam, megállította a fiút, mielőtt eltávolodott volna - Legalább válaszolj neki, Lou.
Louis sóhajtott. - Marcel - mondta - Én abszolút .. - mindenki ránézett. Néhányan kuncogtak a szájukat eltakarva, mások csak kíváncsiak voltak, hogy mi fog történni. Hirtelen eszébe jutott egy ötlet. Elmosolyodott. - Elmegyek veled. - mondta, és Marcel feje megfizethetetlen volt. Teljes döbbenet és hála.
- K-komolyan? - kérdezte, és Louis látta, hogy azzal küzdött, hogy visszatartsa a mosolyát. Ez arra késztette Louis-t, hogy úgy érezze teljesítette egy haldokló gyerek utolsó kívánságát.
- Persze, miért ne ? Vegyél fel 6-kor.
- Én... Oké - mondta Marcel. Elsétált, de rövidesen megállt. - Nem foglak cserben hagyni. Megígérem.
Az őszinteség a fiú hangjában majdnem arra késztette Louis-t, hogy rosszul érezze magát. Majdnem.
- Valami szörnyű dolgot fogsz csinálni vele, ugye? - kérdezte Danielle, ahogy Marcel visszatért az asztalához Zaynnel. A tekintete rosszalló volt, mint mindig. Louis tudta, hogy a zárt ajtók mögött Danielle próbálta meggyőzni Liamet, hogy ne barátkozzon vele.
Én voltam itt előbb, picim. Tesók örökké... vagy valami ilyesmi.
- Nem teljesen szörnyű - mondta Louis, ahogy újra elkezdett enni. - A bál nagyon drága. Hogyha meg akar hívni vacsorázni és fizetni a jegyem, hát tessék. Ő megveheti a képeket is... amíg ő nincs rajtuk. Legalább lesz valami, amire verheti.
Danielle undorodva nézett rá és felállt az asztaltól. - Jobb, ha megyek - mondta. Lehajolt és egy gyors csókot lehelt Liam szájára. - Találkozunk, ha barátságosabb társaságban leszel.
- Nem hiszem, hogy kedvel engem - mondta Louis miután Dani lelépett.
- Ami hihetetlen, mivel annyira szerethető vagy - gúnyolódott Liam
***
Olyan volt, mint egy égi vicc, egy kidolgozott terv Istentől, hogy Louis megfizessen minden rosszért, amit elkövetett és minden durva beszólásért, ami elhagyta a száját. Tudja, hogy hálásnak kénie lennie, de egyáltalán nem kellene ezzel a Marcel gyerekkel mutatkoznia. És akkor talán a pincér sem nézne rá úgy, mintha azt mondaná, hogy Mi a francot csinál ez a srác vele? De ő nem hálás mivel Marcel hirtelen szexi lett és Louis úgy érzi magát mint egy idióta.
- Én.. Uh.. Hoztam neked.. Valamit.. - mondta Marcel, közben pedig felmutatott egy dobozt, ami valószínűleg az öltönyhöz illő rózsát tartalmazta. Marcel tett egy lépést Louis felé, aki egyáltalán nem mozdult előre, de hátrafelé sem. Marcel kezei remegtek, ahogy kivette a sárga rózsát a dobozból, aztán körülnézett és egy szemetest kezdett keresni.
- Oh, az Isten szerelmére! - mondta Louis. Megragadta a dobozt és a járdára dobta. - Oda akarok érni a bálra, mielőtt végzős leszek, kérlek, Marcel.
Marcel bólintott, és elkezdte feltenni a rózsát Louis zakójára. A kezei rohadtul remegtek és Louis aggódott, hogy meg fogja bökni. De nem, sikeresen feltűzte a rózsát, majd miután végzett kisimította a gyűrődést. - Harry - mondta Marcel, ahogy levette a kezét Louisról és hagyta, hogy maga mellé essenek.
- Mivan? - kérdezte Louis
- A nevem. Nem Marcel. Ez, um, Harry...
- Mi? Akkor miért engeded, hogy Marcelnek hívjanak? Micsoda szörnyű név.. - mondta, de közben a rózsát nézte, amit alig fél perccel ezelőtt Harry tűzött fel. Eléggé szép volt.
- Egyszer így hívtál... Amikor hét évesek voltunk. Mindenki azt gondolta, hogy vicces, szóval... rajtam maradt.
- Oh. - Oké, Louis valójában rosszul érezte magát ezért. Rémlett, hogy ő adta ezt a szörnyű nevet Harrynek, de valószínűleg nem kellene ennyire rosszul éreznie magát miatta. De nem tudja elfelejteni, hogy átkeresztelt valakit egy olyan névre, amit utál, egy névre, amit még a tanárok is használtak... ez még csak rosszabbá tette az egészet. Kíváncsi lett vajon hány ember tudja, hogy ez nem is Harry igazi neve, amikor Marcelnek hívják... Az érzés olyan volt, mint egy nagy pofon.
- Mennünk kéne - mondta Liam, kizökkentve ezzel Louis-t a gondolataiból. - Niall vár ránk az étteremben.
- Ja, oké - mondta Louis majd megpillantotta Harry Range Rover-jét. A családjának bizonyára nagyon jól megy. Harry az élő példa rá, hogy a pénz nem tesz népszerűvé. Harry kinyitotta az autót, majd megfogta az ajtót Louisnak.
- Köszi - Harry megajándékozta egy hatalmas mosollyal, ezzel kivillantva tökéletes fogait, és baszki ... Vannak gödröcskéi. Louis képes lett volna csak meghalni. Harry óvatosan becsukta az ajtót és a vezető oldalra sétált. Louis észrevétele, hogy hosszú léptei vannak... minden hosszú, ami Harryvel kapcsolatos. Sokkal magabiztosabbnak tűnik, amikor azt hiszi, hogy Louis nem figyeli.
Ez egy hosszú éjszaka lesz.
***
Niall az egyetlen, aki nyilvánosan röhög ezen az abszurd szituáción. Amikor megérkeztek az étterembe majdnem megfulladt a vízben. Niall nevetése csak egyre idegesebbé tette Louis-t. Egész este Harry átalakulását fogja hallgatni? A válasz, természetesen igen. Ahogy beléptek a bál helyszínére, minden szem rájuk szegeződött. Louis számított erre, mivel ő volt Louis Tomlinson és akármit csinál mindig mindenki őt nézi. De ez most más volt.
Ahogy az emberek elfoglalták az asztalokat, az emberek összesúgtak, próbálták eltakarni a szájukat a kezükkel, de nem végeztek túl jó munkát.
- Ki az Louis-val?
- Azt hittem Marcellel jön.
- Szerintem ez Marcel.
- Micsoda? Semmiképpen!
Amikor az épületbe sétáltak, Harry felajánlotta Louisnak a karját. A fiú egy kicsit magabiztosabb lett a vacsora során, de még mindig voltak kétségek a zöld szemeiben, ahogy Louis reakcióját várta. Louis belékarolt, de azonnal el is engedte, ahogy egy üres asztalhoz értek. Louis leült mielőtt Harry ki tudta volna húzni neki a székét, ahogy a vacsora előtt tette. Könnyebb lenne nem kedvelni, ha nem lenne ilyen rohadt udvarias.
Szóval ez a bál.
Világoskék és fehér szalagok lógtak a plafonról, és ezüst csillagok vettek körül mindent. Louisnak semmi ötlete nem volt miért voltak csillagok, mivel a téma tengeralatti stílus lett volna. Teljesen biztos benne hogy a halak le se szarnák a csillagokat, még akkor sem ha látnák őket a tenger alól. Az asztalterítők pedig fehérek voltak. Az asztalon egy tálban volt egy kék és egy lila hal, a lilát Niall már elnevezte Kecsesnek.
- Táncoljunk - mondta Dani, és elkezdte húzni Liamet a táncparkettre. Louis irigykedve nézett rájuk, még soha nem volt egy igazi kapcsolata, csak egy, ami picit tovább, mint egy hónapig tartott. Soha nem vallaná be, de féltékeny volt rá, hogy Liam és Danielle mennyire összeillenek.
- Akarsz táncolni? - kérdezte Harry. Louis megrázta a fejét. A főfogásnál döntötte el, hogy nem fog táncolni, volt ideje gondolkodni, mivel nem igazán vett részt a társalságban. Niall úgy tűnt, hogy kedveli Harryt, és Louis egyáltalán nem akarta szomorúvá tenni Niall-t. Továbbá, voltak rosszabb dolgok is, mint egy újonnan szexi sráccal lenni. Megkaphatja a tündérmese pillanatát. És éjfélkor úgyis ismét lúzerré válik.
- Képek? - kérdezte Harry, egyáltalán nem leplezte a reményt a hangjában.
- Talán később - mondta, de egyáltalán nincs szándékában fényképezkedni a fiúval.
Harry bólintott. - Hozok valamit inni. Te is kérsz?
Louis megrázta a fejét, de Niall megszólalt. - Hoznál nekem egyet, Haz? - kérdezte. Harry hezitált egy pillanatig az új becenevén, de elmosolyodott és bólíntott. Louis felnyögött, mert a rohadt életbe, Harry totál megnyerő volt.
****
Az éjszaka a felénél járt már, amikor Dani félrehúzta Louis-t. Harry és Niall beszélgettek, hamar összebarátkoztak, ami nem lepte meg Louis-t, mivel Niall mindenkivel össze tud barátkozni. A vacsoránál kezdődött és először zavarta. Niall az ő barátja, és nem akarja elveszíteni Harry miatt. És ez csak rosszabbá vált, amikor Liam is csatlakozott hozzájuk. Csak egy éjszaka. Bár Harry nem volt annyira ellenére, mint szerette volna.
- Mivan? - kérdezte, bár előre tudta mit fog hallani
- Harry kedves, Louis. - erre ő csak megforgatta a szemeit, mire Dani belevágott egyet a vállába - Fejezd be. Ő kedves, és igazán próbálkozik, hogy elég jó legyen hozzád.
- Wow, valakinél kitüntetést szerzett - mondta szarkasztikus hangnemben. Betudná fejezni. Muszáj befejeznie. Ok nélkül játssza az elérhetetlent, és Dani-nek igaza van. Nem kedveli ezt a tényt.
- Te vagy a legarrogánsabb személy, akivel valaha találkoztam - mondta Dani - Liam mindig mondja, hogy több vagy ennél, de nem így veszem észre. Nagyon nem.
- Figyelj, biztos vagyok benne, hogy kedves, de ő nem...
- Mi nem, Louis? - követelte - Elég szexi? Sajnálom, de akkor nem ugyanazt a személyt nézzük. Társaságkedvelő? Mert éppen barátkozik. Vagy azért, mert nem népszerű? Húzd ki a fejed a kibaszott seggedből, Tomlinson! A népszerűség számít most, de jövőre? Miután leérettségiztünk? Akivel lógtál, akivel szexeltél, nem fog számítani. Kibaszottul senkit nem fog érdekelni.
- Szóval azt mondod, hogy ha szexelek Harryvel, akkor jobb ember leszek? - és egyáltalán nem akadályozná meg Danit, ha meg akarná ütni. Tényleg egy seggfej.
- Úgy bánsz vele, mint egy szardarabbal és még mindig kedvel téged. Szóval rohadtul indulj és táncolj vele, csinálj vele képet. Ne legyél egy középiskolás seggfejek közül.
Egyáltalán nem adott esélyt, hogy válaszoljon, csak fogta magát és elsétált. Louis ott állt és figyelte, ahogy Dani újból a táncparkettre hívta Liam-et. A falnak dőlt és figyelte, ahogy Harry és Niall beszélgetnek. Harry mosolyog miközben beszél. Hátradőlve ül a székén és sokkal lazábbnak tűnik, mint ahogy Louis valaha látta. Harry ilyen amikor a barátaival van? Laza és boldog?
Harry rohadt szép és nem érti miért bújik a szemüveg és a szörnyű ruhák mögé. Sóhajtott és tudta, hogy Daninek igaza van. Ő nem egy seggfej. Csak szeret úgy tenni, mintha az lenne. Ez az ára, hogy népszerűvé vállj: kicsinálod az embereket, akik gyengébbek nálad.
A zene lassabb lett, ellökte magát a faltól.
- Akarsz táncolni? - kérdezte hirtelen Harrytől. Harry felnézett és tátva maradt a szája. Louis a szemét forgatta és kinyújtatta a kezét. - Az idő ketyeg. Fogadd el, vagy ne.
Harry belecsúsztatta a hatalmas kezeit Louis tenyerébe és felállt. Louis figyelmen kívül hagyta Dani mosolyát ahogy a parkettre vezette Harryt.
- Lazíts, Harry. Nem fogom leharapni a fejed. - Harry bólintott
Úgy táncoltak, mint az öt évesek a templomban. Elég hely volt köztük még egy személynek, ezért Louis tett egy lépést előre, ezzel sokkal kényelmesebbé tette a táncot mindkettőjük számára.
- Mi a vezetékneved?
- Styles - válaszolta Harry.
Louis bólintott. - Harry Styles - mondta ízlelgetve a nevet, és nagyon tetszett neki. - Ez egy jó név.
- Kösz, a szüleim választották. - Louis nem tudta hogy viccnek szánta-e, de ő nevetettett. Tett még egy lépést előre, végigsimított Harry bal bicepszén (ami jóval kidolgozottabb volt, mint amire számított. Mi a fasz ez a gyerek?) és ráhajtotta a fejét Harry vállára. Harry szorosabban ölelte, Louis becsukta a szemét és lassan mozgott a zenére. Harry teste meleg volt és puha, de ugyanabban az időben kemény és erős, és Louis teljesen biztonságban érzi magát és minden csak tökéletesnek tűnt.
Amitől Louis szarul érezte magát.
Hogyan tudja valaki egyszerűen csak úgy elfogadni ezt a megaláztatást? Louis nem értette, hogy azok után, amiket tett vele, Harry miért szorítja még mindig úgy, mintha Ő lenne a legdrágább kincs a világon. Miért néz rá úgy, mint senki másra? Majdnem könnybe lábadtak a szemei, ezért, hogy leplezze szorosan csukva tartotta őket.
- Miért hívtál el a bálra? - kérdezte, bár inkább azt kellett volna, hogy Miért érdekellek egyáltalán?
- Azt hiszem 5 évesen zúgtam beléd - mondta Harry közvetlenül Louis fülébe, a lehelete forró volt. - Zayn győzött meg, hogy hívjalak el.
Louis hátra hajtotta a fejét, hogy rá tudjon nézni. - De én totálisan bunkón viselkedtem veled - mondta - Tudtad, hogy nemet fogok mondani.
- De nem tetted.
- De akartam... Csak azért nem tettem, mert úgy gondoltam vicces lesz. Azért mondtam igent, hogy hülyét csináljak belőled.
- Tudom - mondta Harry - Ez elég furcsa, mert tudtam és egyáltalán nem érdekelt.
- Istenem, ez el van baszva Harry..
- Tudom - Harry ránézett, de tekintete nem volt vádló. Semmi, ami arra utalt volna, hogy Louis-t hibáztatja a szörnységekért, ami még jobban idegesítette Louis-t. Azt akarta, hogy Harry utálja.
- Miért hagytad, hogy megtörténjen? Hogyha ilyen lennél az iskolában... Ha máshogy öltöznél, senki nem bántana. De te csak hagyod...
- Szeretem a ruháimat - mondta egyszerűen - Szeretem a szemüvegem. Meg tudnék változni, és akkor talán több ember kedvelne, de inkább legyen két barátom, akik elfogadnak úgy ahogy vagyok, mintsem ezer, akik csak a ruháim miatt lógnak velem.
- De nem idegesítenek? Az emberek, mint én?
Harry elmosolyodott. - Nyilvánvalóan nem. - végigsimított Louis arcán, melynek hatására Louis úgy érezte, hogy mindene lángol. - Egyébként már megszoktam. Ez csak a középiskola. Nem fog örökké tartani.
- Le kellett volan mondanod. Le kellett volna koptatnod és inkább Zaynnel jönni aztán mindenki rajtam röhögött volna...
Harry felvonta a szemöldökét.
- Soha nem tenném ezt veled.
Louis szerette volna kilökni az ablakon.
- Sokkal jobbat érdemelsz nálam.
Louis 10 éves volt, amikor rájött, hogy meleg. Az öltözőben voltak a foci edzés előtt, és az egyik barátja totál meztelen volt. Louis csak kíváncsi volt... A fiú látta, hogy bámulja, ezért simán lebuzizta. Louis röhögött és úgy fogta fel, mint egy viccet, tehát senki nem hozta fel megint. Akkor döntött úgy, hogy inkább lesz a vicces fiú, mint a meleg. Nem emlékszik mikor vesztette el az irányítást. Hogyan jutott el az ártatlan viccektől addig, hogy megalázza az embereket. Soha nem szerette ezt csinálni, de ha valamit sokáig tettetsz, akkor olyanná válsz.
- Talán. De én téged akarlak.
Ez egy bátor kijelentés volt egy olyantól, akinek keze, lába remegett az este kezdetén. A szám végetért, de Louis nem távolodott el Harrytől. Ránézett, mire Harry halványan elmosolyodott. Louis visszamosolygott. - Szóval mi legyen a képekkel?
****
Ez az, ahogy a bálnak eredetileg történnie kellett volna: Louis és El alkoholt kortyolgatnak, Niall részegen táncol és közben röhög, Liam védelmezően figyeli őket és Dani rosszallóan néz, bár titokban ő is lehúz egy-két pohár alkoholt. Majd beosonnak El házába éjfél után, beesnek az ágyába, nyafognak, hogy örökké egyedül lesznek, majd elalszanak.
És ez az, ahogy most történik: Harry és Louis beálltak képet készíteni, Harry hatalmas kezei eltakarják Louis derekát. Együtt táncolnak minden számra, néha hagyják, hogy Dani, Niall vagy Liam csatlakozzon hozzájuk, de mindig visszatalálnak egymáshoz. Louis Harry ölében ül, amikor elfáradnak, és mindketten mosolyognak. Harry ügyetlenül nyomta Louis-t a falnak és nem volt biztos benne mit kezdjen az újonnan szerzett hatalmával. Szájuk szinkronban mozgott, mintha egymásnak teremtették volna őket. Louis nyöszörgött, amikor Harry végignyalta az alsóajkát és szorosan magához húzta.
Ez jobb, határozta el Louis és mélyebbre tolta a nyelvét Harry szájában. Louis-t egyáltalán nem érdekelte, hogy az emberek valószínűleg őket bámulják. Belemarkolt Harry hajába és megpróbálta elképzelni a Range Rover hátsóülését. Talán beférnének ketten. Harry hirtelen a nyakát kezdte csókolgatni. Louis lábujjhegyen állt, hátrahajtotta a fejét és becsukta a szemét. Harry szívta és csókolta a nyaka oldalát, de úgy, mint egy profi. Louis soha nem hitte volna, hogy ez tud ilyen érzés lenni.
- Jézus, basszus, Harry.. - mondta Louis - Te és Zayn titokban gyakoroltatok vagy csak alapból ilyen jó vagy? - motyogta. Lassan kezdte érezni a merevedését a gatyájában.
- Istenem, igen, kérlek - mondta, aztán visszahúzta Harryt a szájához. Harry még mindig nem volt biztos benne mit kezdjen a kezeivel, szóval Louis átvette az irányítást és egyszerűen a csípőjére helyezte őket. Felnyögött, amikor rájött, hogy otthagyták Liam-et és a többieket a bálteremben. - Basszus, a többiek... Nem tudunk csak..
Harry nem hagyta Louis ajkait szabadon, ismét megrohamozta őket a csókjaival, ezzel egy időben pedig szorossabban markolta a derekát.
- Kivettem nekünk egy szobát - suttogta
- Igen - mondta Louis - menjünk.
*****
Ahogy a liftben álltak, Harry ismét csókokkal rohamozta Louis nyakát. A szoba felé haladva, Harry hirtelen felkapta, Louis pedig a derekára fonta a lábait. Harry kezei hamar utat találtak Louis formás seggére, és finoman belemarkolt. Louis minden egyes részét végigcsókolta Harry arcának és próbált lehetetlenül közelebb kerülni hozzá.
Amikor végül beértek, Harry lefektette Louis-t az ágyra és elkezdték tépni egymásról a ruhákat. Közben pedig csak tényleg a legszükségesebb időkben váltak el ajkaik. Louis majdnem elnevette magát, ha visszagondolt mi volt 1 héttel ezelőtt, most pedig nem tudja elég gyorsan levenni Harry ruháit. Minden, amit akar az Harry bőre meztelenül a kezei alatt. Louis majdnem sokkot kapott, amikor meglátta Harryt egy szál boxerben. Nem csak a kidolgozott test miatt, hanem a rengeteg tetoválás miatt. Hülye tetkók, mint például egy álarc, vagy a hatalmas pillangó a hasán.
- Mit rejtegetsz még előlem a csúnya ruháid alatt, Harry Styles?
- Hé, szeretem a ruháimat.
- Oh, édes... te vagy az egyetlen.
Harry elnevette magát. - Egy fasz vagy - mondta
- De ezt eddig is tudtad.
Négy perc. Egyetlen lassú dal és most itt vannak. Egy esély, négy perc és úgy csókolóznak, mintha évek óta együtt lennének.
Harry vállatvont, majd visszatért Louis nyakához, de most a csókok helyett harapdálni kezdte azt. Louis nem tudta visszatartani a nyögéseit. Csak a két boxer választotta el őket a merevedéseiktől, és Louis elkezdett lefelé haladni a kezével, amíg el nem érte Harry farkát. Mióta elkezdték, Harry az első alkalommal tűnt bizonytalannak.
- Mi a baj? - kérdezte Louis, majd finoman megpuszilta Harry arcát - Ez rendben van?
- Istenem, igen - Harry szinte kapkodta a levegőt - Én csak... um.. még nem..
Louis megcsókolta. - Aranyos vagy, amikor ideges vagy - mondta. Harry nyelt egyet, ahogy Louis keze visszatért oda, ahol az előbb volt. Finom puszikat nyomott a nyakára. - Vigyázni fogok rád. Állíts meg bármikor, ha nem akarod tovább.
Harry bólintott, szóval Louis tovább mozgatta a kezét Harry merevedésén, majd testének minden egyes részét csókokkal halmozta el. Louis jó ebben. Ő egy szar ember az idő nagy részében, de tudja, hogyan kell a mennyekbe repíteni valakit. Végignyalta a pillangót, majd beleharapott Harry hasába. Megállt a csípőjénél és lassan elkezdte lehúzni az utoljára fent maradt ruhadarabot. Harry nagy volt, persze, hogy az volt. De Louis már elhagyta azt a pontot, hogy meg tudjon lepődni. Egyszerűen csak elfogadta, hogy egy tökéletes fiú fekszik alatta vággyal teli szemekkel.
Louis az előváladékot használta mint sikosító, ahogy néhányszor fel-le húzta a kezét Harry farkán, mielőtt a szájába vette őt. Harry felnyögött, megmarkolta a lepedőt, és folyamatosan fészkelődött. Louis lefogta őt az egyik kezével, ahogy lassan mozgatta a száját Harry hosszán. Ő jó ebben. El tudja érni, hogy Harry nyögjön, jól érezze magát, de többet akart ennél. Azt akarja, hogy Harry érezze. Louis bocsánatkérését, a bűntadát, és akarja, hogy Harry megbocsásson neki, mert.. basszus, ez csak egy éjszaka és ő már kezd beleesni ebbe a lúzerbe.
- Ahh, Louis - nyögte Harry. Belemarkolt a hajába, és Louis hagyta, hogy átvegye az irányítást, hagyta, hogy Harry felemelje a csípőjét és olyan mélyre nyomta magát, amennyire akarta, addig ameddig öklendezett. Harry azonnal megállt, elpirult, majd gyorsan bocsánatot kért. Louis megköszörülte a torkát, majd megpuszilta a végét. - Ez rendben van. Tetszett. - mondta
Újra a szájába vette a fiút és a kezét is használta annél a résznél, amit a szájával nem tudott elérni. Felnézett Harryre, aki izzadt és nyitva volt a szája, a fejét pedig teljesen hátravetette a párnára. Basszus, gondolta Louis. Harry lába remegni kezdett.
- Lou... Louis, el fogok...
Louis ismét mélyebbre engedte őt a szájába, így Harry farka elérte a torkát, Louis nyelt egyet. Lassan húzta vissza a fejét, amikor érezte, hogy Harry élvezni kezd, lassú nyögések keretében és ez még jobban hergelte a már amúgy is sajgó merevedését. Louis lustán nyalogatta és simogatta, addig amíg semmi nem maradt.
Louis visszamászott Harryre és a hasát simogatva durván megcsókolta. Megfogta Harry egyik kezét, ami a derekán volt és az alsógatyája felé húzta. Harry megmarkolta és Louis belesimult az érintésbe.
- Nem fog sokáig tartani - motyogta Harry szájába - Csak... kérlek.
Harry bólintott és tovább csókolta miközben gyorsan fel-le húzogatta a kezét. Louis ígéretéhez híven, tényleg nem tartott sokáig. Harry alsó ajkát harapva élvezett el.
***
Harry sokkal inkább tűnik Marcelnek miután lezuhanyoztak. A haja az egyik oldalra simult, a kontakt lencsét kivette és a helyére visszakerült a szemüveg. Amikor visszaértek az ágyba, Louis Harry mellkasára hajtotta a fejét, és a hasán lévő pillangót simogatta, amit igazság szerint már most nagyon szeretett neki.
- Miért van ennyi tetkód?
- Csak, mert szeretem őket.
Louis észrevette, hogy Harry különleges. Azt csinálja, amit akar, és azt visel, amit akar. Igen, hülyét csinálnak belőle néha, de ez sem állítja meg, hogy önmaga legyen. Louis csodálta őt ezért.
- Zaynnek van egy tetováló gépe - folytatta - Ez hülyeség és beszélyes, de mi csinálunk egymásnak egy csomó tetkót. Szeretem az érzést, szóval van néhány profi munka is. Egyszerűen csak szeretem őket.
Louis hümmögött, majd becsukta a szemét. Már majdnem elaludt, amikor Harry megszólalt.
- Lou? Ha ma este... ha minden visszakerül a régi kerékvágásba hétfőn, én nem fogom bánni. A ma este tökéletes volt, több mint, amit valaha kívánhattam volna. Szóval... Köszönöm.
Négy perc, egy esély.
Louis nem tudta hogyan reagáljon, szóval szorosabban ölelte Harryt, megpuszilta a mellkasát és remélte, hogy ez elég.
****
Louis a hétvégét az ágyában fekve töltötte és sms-ezett Harryvel. Vagy Liammel lógott és sms-ezett Harryvel. Vagy focit nézett Niell-el, és közben sms-ezett Harryvel... Jobban örült volna, ha Harry ott van mellette, de a nővére most diplomázott, és családi kötelezettségei vannak. Beszélgettek a bálról (Nem vagy jó táncos), vagy a hotelben töltött éjszakáról (Nem tudok leállni, egyfolyában a szádra gondolok), vagy arról, hogy mennyire szeretnének egymással lenni ( -Látni akarlak., -Lelépek., - Oké, siess.) Félelmetes milyen gyorsan lett ez a Marcel gyerek, az Ő Harryje. És egyáltalán nem bánja, amikor Liam viccet csinál belőle.
Nem látták egymást egészen hétfőig.
Louis késésben volt az iskolában és a telefonját is otthon felejtette, szóval nem látta Harryt reggel és még csak sms-ezni sem tudtak. Őszintén szólva szánalmasnak érezte magát milyen gyorsan vált függővé. Csak egy kicsit szánalmas... talán ez az, ahogy a kapcsolatok működnek. Semmihez sem tudja hasonlítani.
A nap lassan telik és agyilag totál lefáradt mire elért az ebédlőbe. Szemeivel csak Harryt kereste. Eltartott egy percig, mire megtalálta, mert rájött, hogy ő a báli Harryt kereste, azt akinek az ég felé állt a haja, és a tökéletes öltönyt. Ehelyett kiszúrta Harryt, a nagy szemüveggel, lenyalt hajjal és a szokásos fehér inggel, a fekete nadrágjával. Gondolkozott már ezen, azon, hogy héthőn megint úgy fog kinézni, ahogy eddig. Talán csalódottnak kellene lennie és a másik Harryt akarnia. De tudja, hogy az a másik Harry akkor is itt van, ha nem látja és az Övé. És semmi más nem számított.
Szóval egyáltalán nem csalódott. A szíve gyorsan vert, ahogy ránézett. Minden, amit látott, az a vakítóan zöld szem volt, a gödröcskék, hosszú végtagok és tökéletesség. Többé nem volt olyan érzése, hogy Harry mindezeket elrejti a ruhái vagy a szemüvege mögé; Ez Harry. És Louis nem biztos benne, hogy akarná, ha más lenne.
Louis odasétál és leül mellé. Harry ránézett és teljesen meglepődött.
- Szia - üdvözölte Louis, majd megpuszilta Harry arcát. Többet akart, meg akarta csókolni rendesen, de Zayn ott volt, na meg az egész iskola, szóval Louis úgy döntött, hogy inkább vár, amíg egyedül lesznek.
- Szia.
- Baj van? - kérdezte Louis. Közben kinyitotta a vizét és belekortyolt, de nem vette le a pillantását Harryről.
- Semmi... Csak nem gondoltam volna... Úgy értem, megint itt vagyunk az iskolában és én... tudod.. Csak azt hittem..
- Mit? Hogy ami történt az egy kis titkos affér marad? - Harry bólintott, mintha pontosan ez lenne, amire számított. Louis megrázta a fejét. - Nem tudom mit képzelsz, Styles, de sajnos mellettem maradsz, nyilvánosan is... szóval törődj bele.
Harry elmosolyodott.
- Oh, rendben.
- De, hogyha igazán érdekellek, kérlek felejtsd el ezt a kardigánt - mondta Louis. Nem akarta megváltoztatni Harryt, nem igazán, de ez a kardigán? Van néhány határ minden kapcsolatban.
- Szeretem a kardigánjaimat. - tiltakozott Harry. Louis megrázta a fejét. - És mi lesz, ha tél lesz? Amikor hideg lesz?
- Majd felmelegítelek - mondta Louis egy huncut mosollyal. Harry elpirult és Zayn kuncogott.
- Még mindig vannak más emberek ennél az asztalnál - mondta Zayn
- Rendben, de csak télen - mondta Louis
- Rendben.
Louis nevetett. Zayn pedig kiadott egy viccnek szánt undorodó hangot, de Louis figyelmen kívült hagyta. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Niall, Liam és Danielle is. Mind a hatan beszélgetésbe kezdtek, mintha évek óta barátok lennének. Harry átkarolta Louis vállát, Louis pedig beleolvadt az ölelésbe. Megcsókolta Louis homlokát, de hezitált mielőtt megtette volna. Félt a többiek véleményétől, mert ő Marcel... Harry szavai ismét Louis fülében csengtek: Ha ma este... ha minden visszakerül a régi kerékvágásba hétfőn, én nem fogom bánni.
Négy perc, és már soha semmi nem kerül vissza a régi kerékvágásba.
